JoomlaTemplates.me by Discount Bluehost


Az iskola története

Kategória: Uncategorised

A Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola, Szakiskola és Szakközépiskola 2011. július 1-én alakult két intézmény egyesítésével és jogutódjaként. 
Az egyik jogelőd intézmény az Erzsébetvárosi Általános Iskola és Informatikai Szakközépiskola 2003-ban alakult a Dohány utcai Gyakorló Általános Iskola és a Kertész utcai Művészeti Általános Iskola összevonásával.
A másik jogelőd a Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola és Vendéglátó Szakiskola az összevonás után is az eredeti helyszínen, a Dob u. 85. szám alatt működik

A Gyakorló Általános Iskola

Az iskola és fővárosunk egyidős, hiszen az intézményt Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor, 1873-ban alapította a székesfőváros tanácsa. Azóta megszakítás nélkül működik, és Budapest, azon belül Erzsébetváros - amely szintén ebben az évben létesült - kulturális életének szerves részévé vált. Az intézmény ősének tekinthető polgári leányiskola tehát 1873-ban - Budapesten a második ilyen jellegű intézetként - kezdte meg működését Vajdaffy Ernő - első igazgatója - irányításával. A leányiskola ekkor még a Nagykereszt utcában, azaz a mai Kazinczy utcában, a 21. szám alatt állt. 
Az elso tanévben két osztály indult, az első évfolyamon 59, a másodikon 19 tanulóval. A tanári kar kezdetben nyolc főből állt, s a német nyelv és kézimunka kivételével valamennyi tárgyat férfi tanár oktatta. Rajtuk kívül - tekintve, hogy a növendékek különböző felekezetekhez tartoztak - négy hitoktató (római katolikus, izraelita, ágostai, helvét) vett még részt a növendékek nevelésében. A kezdeti 78 fős tanulólétszám rohamosan gyarapodott. Évfolyamonként párhuzamos osztályokat és vándorosztályokat hoztak létre. A felemelt tandíj ellenére hatalmas volt a túljelentkezés. Hihetetlen, de 1878-ban például 70 gyerek járt egy osztályba. 1889-ben, amikor a tanulólétszám meghaladta a 700 főt, a polgári iskola a jelenlegi helyére, a Dohány utca 32. szám alá költözött. Az új, kétszintes épület kezdetben tágasnak tűnt, ám hamarosan egy harmadik szinttel kellett bővíteni azt a túljelentkezés miatt, amely annak ellenére sem csökkenet, hogy a fővárosban akkor már több polgári leányiskola is működött. A század vége felé, hogy az iskolázott nők elhelyezkedése könnyebbé váljon, a polgári iskolákkal kapcsolatos kiegészítő képzés megteremtését szorgalmazták a szakemberek. Így kezdte meg működését 1891-ben az intézményben a kereskedelmi szaktanfolyam. A tanfolyam elvégzése lehetőséget biztosított arra, hogy a leányok különböző pénzintézetekben, irodákban vagy üzletekben vállalhassanak munkát. 1910-ben, Vajdaffy Ernő nyugalomba vonulása után Földes Gábor lett az iskola igazgatója, aki az intézmény hagyományaihoz hű szellemben irányította az oktató-nevelő munkát. Egy 1916-os adatból kitűnik, hogy az I. világháború idején is folyt az oktatás 7 teremben, 7 osztály 563 tanulójával. A világháborút átvészelő polgári iskolákat a hatalomra kerülő Tanácskormány meg akarta szüntetni, mivel az egységes népoktatás elve alapján nyolcosztályos általános iskolák hálózatát kívánta kiépíteni. A nehézségek ellenére az iskola folytatta működését. 1923-ban díszes keretek között ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az épület második emeletén emléktáblát helyeztek el, melyre Vörösmarty szavait vésték:

"Hazádnak rendületlenül
Légy híve , oh magyar"

A tábla mögé elhelyezték az akkori tanárok és növendékek aláírásait. Később, 1931-ben zászlót kapott az iskola, melynek végződésén a bronzplakettet az igazgató és a tanárok gravírozott aláírása díszítette. A II. világháború eseményei természetesen az iskola működését is befolyásolták. 1943-ban Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolaév megnyitását november 3-ra helyezte át, az utolsó tanítási nap pedig 1944. március 31-e volt. Így a tanárok csupán a tananyag leglényegesebb részeit tudták megtanítani. Az 1944/45-ös tanévben a légitámadások miatt október 29-e és március 1-je között szünetelt a tanítás. Az iskola 12 tüzérségi találatot kapott, s több helyiség megrongálódott. A tanári kar januártól megpróbálta helyreállítani a károkat, majd február 6-án 32 tanuló részére ingyenes ebédet biztosítva napközit hoztak létre, március 1-én pedig megkezdték a tanítást.
1945-ben az Ideiglenes Kormány rendeletet hozott egy új képzési forma, az általános iskola bevezetéséről, és ezzel párhuzamosan a gimnázium 1-4. osztályának, a népiskolának valamint a polgári iskolának a megszüntetéséről.
Az 1946-os tanévben az iskola romos épületét sikerült helyreállítani. Újrakezdte a működését a Liszt Ferenc Önképzőkör és az Ifjúsági Vöröskereszt Csoport.
1949-ben az akkor még nagy gonddal oktatott hit- és erkölcstant rendeleti úton fakultatív tantárggyá tették, s ezzel párhuzamosan bevezették az orosz nyelv kötelező oktatását. Kiemelkedő szerepet töltött be hosszú ideig az iskolában az ének-zene oktatás. Tagozatos formában, magas óraszámban tanultak a gyermekek első osztálytól ének-zenét. Az iskola diákéletét ebben az időszakban - egészen a rendszerváltásig - az úttörőmozgalom határozta meg. Külföldre is szerveződtek táborok, és később a nyolc évig működő finnországi cserekapcsolat is e mozgalom keretében kezdődött.
Jelentős változást hozott az intézmény életében az 1982-es év, amikor az épületbe költöztették a Kazinczy Utcai Általános Iskolát, és ötvözték azt a miénkkel. Ezzel párhuzamosan - helyhiány miatt - hamarosan megszüntették az itt működő óvodát.
1983-ban a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola csepeli kihelyezett tagozata a Kazinczy utcába költözött, és az ELTE szervezetébe került ELTE Általános Iskolai Tanárképző Főiskolai Kar néven.
1984-tol a VII. ker. Tanács VB és az ELTE Tanárképző Főiskola együttműködést kötött, azóta veszünk részt a hallgatók gyakorlati képzésben. Egyszerre 14 vezetőtanár kezdte meg munkáját az iskolában.
1993-ban 120 éves lett iskolánk, és erről a jeles alkalomról egyhetes, tanárt, diákot összekovácsoló ünnepségsorozattal emlékeztünk meg.

A Művészeti Általános Iskola és Informatikai Szakközépiskola

A Kertész utcai iskola több mint százéves múltra tekint vissza. Budapest ötödik polgári iskolájaként 1889. szeptember 1-én nyitotta meg kapuit a tanulók előtt. VII. kerület Kazinczy u. 3. sz. földszintes épületben kezdődött meg a tanítás, 253 tanulóval.
Az iskola első igazgatója Lád Károly volt, az Országos Polgári Iskolák Tanári Egyesületének elnöke. Kezdetektől felvilágosult szellemben vezette az iskolát, és azon munkálkodott, hogy minél előbb a lehető legmagasabb szintre emelje az ott folyó oktatást.
Az 1889-es tanév fordulatot jelentett az iskola életében. Új épületbe költözött a tanintézet, akkor már 886 tanulóval. A Wesselényi és Akácfa utca sarkán a polgári iskolával együtt a Kereskedelmi Tanonciskola is megkezdte a működését. 1933 szeptemberében a Reischl Gusztáv által tervezett (1910-ben épült) Kertész utca 30. sz. alatti "modern" iskolában kezdődött meg az új tanév. A báró Wesselényi Miklós nevét viselő iskola tanárai többnyire középiskolai tanári végzettséggel rendelkeztek. A tudományos munkában is elmélyülő oktatók az elméleti tárgyak mellett nagy súlyt helyeztek a gyakorlati képzésre is. Ennek keretében óratervünkben szerepelt többek között a gyorsírás és a könyvvitel. Az iskola önálló művészeti tevékenységre is ösztönözte tanulóit. Így jött létre a diák színjátszó csoport, s tagjai különböző színházak ifjúsági előadásain szerepeltek. Így az Opera és a Nemzeti Színház állandó gyermek szereplői voltak a polgári iskola tanulói. A kórus gyakran szerepelt a Zeneakadémián, s többször vezényelte a kart Kodály Zoltán. 
1961-ben az épületben alakult meg a Dolgozók Önálló Általános Iskolája. Hallgatói azok a felnőttek voltak, akik nem végezték el a 8 osztályt, és azok a fiatalok is, akik gyenge tanulmányi eredményeik és túlkorosságuk miatt kiestek a oktatás rendszeréből az általános iskola nappali tagozatán folytatták tanulmányaikat. A fiatalok ennek az oktatásnak köszönhették, hogy nem szorultak a társadalom perifériájára. Az itt folyó oktatási kísérlet eredményeképpen megszerezték az általános iskolai végzettséget, és szándékaiknak megfelelően tovább folytatták tanulmányaikat. Ez az oktatás 1967 után már nem a Kertész utcai épület falai között folytatódott. Az iskola múltjára emlékezve tudós tanárokat is sorolhatunk. Öveges József fizikát, a nemzetközi hírű orientalista tudós Germanus Gyula a török nyelvet oktatta, Füst Milán, a kitűnő író és esztéta az irodalom tanára volt.
Az oktatási intézmény több mint százéves működése során kiemelkedő tehetségeket is bocsátott ki falai közül.

Az iskola híres tanárai voltak:

  • Germanus Gyula    török nyelv    
  • Öveges József    fizika    Kossuth díjas 
  • Füst Milán    közgazdaságtan    

Az iskola híres diákjai voltak:

  • Karinthy Frigyes    író    1901-1902
  • Rejtő Jenő    író    1911-1919
  • Dr. Buda Béla    pszichiáter    
  • Konfár Gyula    festőművész    
  • Kocsis Zoltán    zongoraművész, zeneszerző    Kossuth-díjas
  • Ránki Dezső    zongoraművész, zeneszerző    
  • Korda György    énekes    
  • Demjén Ferenc    énekes, zeneszerző    
  • Presser Gábor    énekes, zeneszerző    Erkel díjas
  • Falvay Attila    Kodály vonósnégyes tagja    
  • Csisztu Zsuzsa    tornász    
  • Kiss Gergely    olimpikon    1984-1992

A kimagasló tehetségek mellett meghatározó szerepük van azoknak a tanulóknak, akik az iskolát elhagyva a társadalom hasznos tagjaként élnek, dolgoznak és nevelik az új nemzedéket.
Művészet és informatika. Álom és valóság. Az ellentmondás csak látszólagos. Hiszen mindkét téma maximálisan felkelti egy gyermek érdeklődését, megmozgatja fantáziáját - igaz, különböző szinten, de kortól, nemtől függetlenül. …Nem az a cél, hogy valamennyi gyermek a színészi vagy a rendezői pályát válassza élethivatásának…, önismeretre nevel és önbizalmat ad…, és … önfeledt örömet nyújt … Az informatika mai világunk olyan területe, amely minden szakmában nélkülözhetetlen…

A Dob utcai iskola

A mai iskola a Dob utca 85. szám alatti épületben működik.
Elődje a Dob utca 95.-ben 1890-ben kezdte meg működését, községi elemiként. A régi iskola csakhamar szűknek bizonyult. Székely János igazgató javaslatára a Főváros tervpályázatot 
hirdetett a Dob utca 85. alatti 300 öles telken egy új iskola felépítésére. Hegedűs Ármin építészmérnök tervei alapján 1905 őszén indult el az építkezés.
1906 október 14-én Bárczy István főpolgármester jelenlétében, akkor és még most is a főváros legszebb iskoláinak egyikét avatták fel. 
A szecessziós stílusú épület külső és belső díszei, funkcionális elrendezése messzemenően a gyerekek egészségi, esztétikai, kényelmi szempontjait vette figyelembe.
Az új iskolában különváltan tanultak a lányok és a fiúk, Székely János, illetve Czike Ferenc vezetésével. A 621 diákot 10 osztályban helyezték el. 20 tanító gondoskodott képzésükről. Az épületben háztartási és ipari iskola is működött. Az első világháború idején hadikórházzá alakították az intézményt. A tanulókat a Wesselényi utcai iskolában helyezték el. A zsúfoltság a tanulmányi színvonal csökkenését okozta. Csak 1921-ben költözhettek vissza saját iskolájukba. Az időközben megrongálódott épületet 1927-ben felújították, felszerelését korszerűsítették.
Lathwesen Gyula több éves igazgatói működése alatt újra emelkedett az iskola színvonala. Az intézmény fejlődését a második világháború akasztotta meg. Az épület földszintjét a hadviseléssel kapcsolatos célokra vették igénybe. A főváros ostroma során bombatalálat és számos belövés érte az iskolát. 1945-ben a tantestület áldozatos munkával rendbe hozta az épületet, és így újraindult az iskolai élet. 1946-ban megszervezték a szülői munkaközösséget és az úttörőcsapatot. 1947-ben az elemi leány és a fiú általános iskolává alakult. Az 50-es években a dolgozók iskolájának is helyet adott az intézmény.
Az 1955/56-os tanévben ünnepelte az iskola félévszázados fennállását. Ez idő alatt 244 tanár és tanító, 18 igazgató volt és több ezer diák tanult a Dob utcában. Köztük olyan híressé vált diákok, mint Ruttkai Éva, Garas Dezső, Somló István színművészek.
1960-ban koedukálttá vált az intézmény. A 60-as években igen sok osztály működött. Az első évfolyamon pl. nyolc osztályt "a"-tól "h"-ig számoztak. Eredetileg az épület háromemeletes volt, a tetején terasszal, a növendékek "hosszúszüneti levegőztetésére". A megnövekedett tanulólétszám miatt megépítették az udvar felőli részen a negyedik emeletet. A bővítés nem változtatta meg az intézmény külső homlokzati képét, amely Vajda Zsigmond tervei alapján mozaik berakással készült, s a gyermekéletből vett jelenetek, illetve ornamentumok díszítik.
Az iskola belső felszerelése viszont teljesen kicserélődött. Eltűntek azok a régi iskolapadok, amelyeknek tetején helye volt a tintatartónak, és a tollaknak. A szén- és fatüzelésű cserépkályhák helyébe központi fűtés lépett.
Megőrizte viszont az idő azt a páratlan szépséget, amelyet az épület belső terei, zugai, a lépcsőház faragott oszlopfői (galamb, mókus), a padozat, a falicsempék berakásai, a jellegzetesen díszített tantermi ajtók, a folyosók ablakai árasztanak
A Dob Utcai Általános Iskolában több olyan kiváló pedagógus tanított, aki később más területen kamatoztatta tudását, így pl. Hernádi Sándor nyelvész, Mészáros István művelődéstörténész. Olyan tanárt is magáénak mondhat az iskola, aki egész életét az idejáró gyerekek nevelésének szentelte, mint Koritsánszky Zoltánné magyar-történelem szakos tanár (1953-tól 1995-ig). Az intézmény híressé vált tanulóinak körét bővítette Gálvölgyi János színművész, parodista, Bernáth György újságíró és sokan mások.

Dr. Füzesi Istvánné vezette az iskolát 1979-től igazgatóhelyettesként, 1985-től 1997-ig igazgatóként. Ebben az időszakban alakult ki az intézmény mai arculata. Néhány régi jó hagyományt "élesztettek fel csipkerózsika álmából". Az 1991/92-es tanévben előbb háziasszonyképző, majd annak megszűnése után vendéglátó szakiskolát indítottak, amelyben pincér és szakács képzés folyik.  Az intézmény másik sajátossága az angol nyelv oktatása, amelynek közel ötvenéves múltja van. Ennek a hagyománynak a tudatos ápolása vezetett az országban másodikként az 1995/96-os tanévben a magyar-angol, két tanítási nyelvű osztály megindításához.


Az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola, Szakgimnázium és Szakközépiskola minden dolgozója és tanulója büszke a jogelőd intézmények eredményeire. A nagy múltra visszatekintő iskola szeretné a korábbi hagyományokat megőrizve folytatni a működést. Igyekszik a múlt eredményeit felhasználva azon munkálkodni, hogy méltó legyen a tudós tanár elődökhöz s jövő számára tartalmas életet élő, jól felkészült, kultúrát szerető új nemzedék kerüljön ki falai közül.

Várunk minden tanulni vágyó diákot!

Keresés